Akarva akaratlanul, decemberben mindenki találkozott a képpel, amely beharangozta az epizódot. Sokak szerint csak egy technikai manőver volt a csatorna részéről, hogy nézőket csalogasson, ugyanis az utolsó epizódok nem a várt nézettségi adatokat hozták. Természetesen ezután a kép után mindenki izgalommal és egy jó nagy adag kíváncsisággal várta ezt a részt. Majd kiderült, hogy Beckett édesanyjának a gyilkossága köré fog épülni a történet, ami még inkább felborzolta a várakozók kedélyét. A vetítés előtti héten pedig felmerült a pletyka, hogy mégsem a csók lesz az epizód csúcspontja. A kérdés tehát adja magát: tudnak még ennél is többet és jobbat adni nekünk, egy epizódon belül? A legkevésbé elfogult válaszom is csak egy hatalmas IGEN lehet! Mert, megcsinálták. Összehozták az évad eddigi legerősebb epizódját. És így, az évad második fele, már három rész után egyenlített az évad első felével szemben. Legalábbis ami az erős epizódok számát illeti. (Ez persze nem azt jelenti, hogy a többi rész rossz volt, csak nem kiemelkedően jó.) Ami pedig a jó hír, hogy további szép kilátásokkal kecsegtet minket az évad hátralévő része, hiszen tartogatnak még nekünk egy duplaepizódot, ami komoly esélyekkel indul, és remélhetőleg a tavalyihoz hasonlóan szépen megmozgatja a nézettségi mutatókat. Sőt már arról is lehet hallani, hogy az évadzárásban megint Beckett-mama ügye lesz a terítéken, sőt akár a 3XK is visszatérhet. Ezekkel a kilátásokkal akkor akár neki is kezdhetünk ennek az epizódnak.

Akarva akaratlanul, decemberben mindenki találkozott a képpel, amely beharangozta az epizódot. Sokak szerint csak egy technikai manőver volt a csatorna részéről, hogy nézőket csalogasson, ugyanis az utolsó epizódok nem a várt nézettségi adatokat hozták. Természetesen ezután a kép után mindenki izgalommal és egy jó nagy adag kíváncsisággal várta ezt a részt. Majd kiderült, hogy Beckett édesanyjának a gyilkossága köré fog épülni a történet, ami még inkább felborzolta a várakozók kedélyét. A vetítés előtti héten pedig felmerült a pletyka, hogy mégsem a csók lesz az epizód csúcspontja. A kérdés tehát adja magát: tudnak még ennél is többet és jobbat adni nekünk, egy epizódon belül? A legkevésbé elfogult válaszom is csak egy hatalmas IGEN lehet! Mert, megcsinálták. Összehozták az évad eddigi legerősebb epizódját. És így, az évad második fele, már három rész után egyenlített az évad első felével szemben. Legalábbis ami az erős epizódok számát illeti. (Ez persze nem azt jelenti, hogy a többi rész rossz volt, csak nem kiemelkedően jó.) Ami pedig a jó hír, hogy további szép kilátásokkal kecsegtet minket az évad hátralévő része, hiszen tartogatnak még nekünk egy duplaepizódot, ami komoly esélyekkel indul, és remélhetőleg a tavalyihoz hasonlóan szépen megmozgatja a nézettségi mutatókat. Sőt már arról is lehet hallani, hogy az évadzárásban megint Beckett-mama ügye lesz a terítéken, sőt akár a 3XK is visszatérhet. Ezekkel a kilátásokkal akkor akár neki is kezdhetünk ennek az epizódnak.

Ugye tudjuk, hogy Beckett édesanyját 12 évvel ezelőtt meggyilkolták, azonban eleinte csak egy véletlen balesetnek állították be. De Beckett rájön, hogy ez mégsem volt olyan véletlen, mint amilyennek tűnik. De a gyilkost meg kellett ölnie, hogy megmentse Castle életét, így nem jutott több információhoz. Ezért meg is lepődik, amikor Raglan, az anyja ügyével foglalkozó detektív felhívja, hogy valamilyen fontos dolgot el kell mondania az üggyel kapcsolatban. Megbeszélnek egy találkozót. Beckett első útja Castle lakására vezet, ami szerintem egy hatalmas előrelépés, hiszen Ez is azt mutatja, hogy megbízik benne. Persze utána ki is mondja: „He’s someone I trust.”

Jó dolog látni, hogy hogyan fejlődnek a karakterek. Ami újabb pozitívum, és mutatja a kapcsolatuk mélységét, hogy Josh, Beckett pasija nem is tud az anyja ügyéről. Ez számomra azért sok mindent megvilágosított, hiszen akkor mégsem lehet olyan komoly ez a kapcsolat kettejük között, ha ilyen, végső soron evidens dolgot nem mond el az állítólagos barátjának. Hiszen ez az ügy az egész életének szerves része. B. emiatt lett rendőr, még az anyja gyűrűjét is a nyakában hordja, amit nem mellesleg az utóbbi részekben nem is láttunk a nyakában. Ezt Castle persze mintha egy kicsit büszkén is venné, hogy azért na, mégis őt avatja be Beckett a fontosabb dolgokba.

De térjünk vissza erre a bizonyos találkozóra. Raglan ugyanis megtudta, hogy halálos beteg, így szinte következmények nélkül végre magára vállalhatja a múltját. Egy meghatározó eseményről akar beszélni, amely 19 évvel ezelőtt kezdődött. De ebben a pillanatban valaki elhallgattatja. Tehát egy újabb darabot kaptunk a puzzle-hoz, de talán ez még nem lesz elég ahhoz, hogy kiderüljön az igazság. Raglan egyik, pontosabban egyetlen barátja ad nekik egy fülest, egy bizonyos drogbáróról, Vulcan Simmons-ről, aki abban az időben azon a környéken tett el láb alól embereket, ahol Joanna Beckett dolgozott. A fickó már gyakorlott az elterelésben, és kifejezetten élvezi, mások mentális kínzását. Ez alól Beckett sem kivétel. Elég szívfacsaró látvány, ahogy Kate küzd a könnyeivel, és nem csoda, hogy felháborodásában neki esik a férfinek. (Egyébként a színész sokaknak ismerős lehet, hiszen ő játszotta a Bones első évadában Dr. Goodmant. )

Természetesen az incidens után Montgomery azonnal leveszi Kate-et és Castle-t is az ügyről. Már korábban is akartam írni, hogy nagyon tetszik, ahogy Ryan és Esposito kiáll Beckett mellett. Vagy ahogy az elején próbálnak neki fedezni. De akármennyire nem akarják, már csak szolidaritásból sem átvenni az ügyet, kénytelenek, hiszen a Captain nem fogad el nemleges választ. Innentől kezdve pedig eltökélt szándékuk, hogy száz százalékosan helyt álljanak a nyomozásban, és megoldják Raglan gyilkosságának az ügyét.

Martha nekem mindig is egyfajta rezonőr volt. Ő az aki sokszor rávezeti és szembesíti Castle-t az érzéseivel. Gondoljatok csak vissza arra a részre, amikor a fickó kiszabadította a barátnőjét a börtönből. Akkor is Martha volt, aki segített Rick-nek tisztázni az érzéseit. Ugyanez történt itt is. És végre Castle maga is beismeri, hogy most már nem a könyvek miatt jár be nap, mint nap az őrsre. Ennek pedig csak örülni lehet, hiszen mindig is Castle volt az akinél nem igazán lehetett tudni, hogy mit is érez valójában. Beckett mindig is „átlátszóbb” volt ilyen szempontból. Ugyanakkor Castle talán azért nem gondolt komolyabban erre eddig, mert félt a dolog kimenetelétől, és nem akarta elismerni, hogy ez a kapcsolat komollyá válhat. Éppen ezért volt olyan érzésem, amikor átnyújtja a virágot Beckettnek, mintha egy tini szerelem bontakozna ki előttünk. Fontos momentum, hogy Kate még csak nem is próbálja színlelni, hogy sírt. Nem próbálja elrejteni Castle elől és magába fojtani az érzelmeket, amiket ez az ügy kivált belőle.

Ez pedig szerintem annak ellenére, hogy lelassítja a dolgok kialakulását, sokkal komolyabb lehet a végére, mintha csak úgy egyik pillanatról a másikra egymásnak ugranánk, mert utána azzal a lendülettel rá is jönnének, hogy ez így nem fog működni. Azonban ha ez a „tiniszerelmes” módszer marad, talán véglegesíthetik is egyúttal a kapcsolatot. Én egyébként is ezt preferálom, már régóta. Nagyon szeretném látni, ahogy ez a barátság szépen átalakul egy komoly kapcsolattá. Sokkal valóságosabb lenne számomra, és lehetőséget ad megismerni a karakterek azon oldalát, amit eddig nem ismertünk. Még közelebb hozhatja őket hozzánk. És akárcsak nekünk, nekik is egy új, egy ismeretlen világot tár fel ez a helyzet.

Mint korábban már mondtam, Beckett nem mesél Josh-nak - aki egyébként éppen Afrikában menti a világot – az édesanyjáról. Lehet, hogy csak én éreztem, de ebben a rövid, „He’s saving the world” mondatban minden benne volt. Az az irónia, ami érződik tökéletesen nyilvánvalóvá teszi mindenki számára, hogy ez Beckettnek nem elég. Jó dolog, amit csinál, de neki arra van szüksége, hogy vele legyen, őt mentse meg adott körülmények között.

Igen, ez az a pillanat, amikor Kate gyakorlatilag ráeszmél, hogy Castle csak miatta van ott. Ez igazából nem is nagyon kíván túl sok fejtegetést. Imádom, hogy ebben az epizódban sokszor egy-egy pillantással többet mondanak el egymással, mint szóval. Hatalmas tehetséget sejtet ez azért, és minden tiszteletem az övéké ezért. Stana arcjátéka egyszerűen félelmetes.

Még nem említettem, pedig az epizód elején is nagyon tetszett, amikor Beckett hazaküldi Castle-t, ő azonban természetesen nem megy sehova, Kate egyszerűen tudomásul veszi. Ugyanígy ebben a jelenetben is. Kate nem akarja meggyőzni az igazáról, és tudja, hogy így jobb mindkettejüknek, hiszen ő Castle mellett biztonságban érzi magát, Castle pedig nem lenne nyugodt, ha ott kellene őt hagynia. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ezek az apró dolgok mennyit elárulnak a kapcsolatukról.

Eközben Ryan és Esposito ráakadnak Raglan gyilkosára, és kiderül, hogy sokkal többről van itt szó, mint valami kis drogügylet. Raglan, a haverja és még valaki régen különböző embereket raboltak el, majd váltságdíjért elengedték őket. Atán egyszer véletlenül megöltek egy rendőrt, aki beépült a maffiába. Johanna Beckett évekkel később előszedte az ügyet, mert hitt abban, hogy az ember, akit megvádoltak a gyilkossággal, ártatlan. Azonban ha kiderül, hogy két rendőr ilyeneket csinál, annak nyilvánvalóan nem lett volna jó vége, ezért el kellett hallgattatni az embereket, akik túl sokat tudtak.

Ryant és Esposito-t elrabolja a mesterlövész, aki lelőtte Raglan-t, hogy kiderítse, mennyit tudnak a rendőrök. Nekem mondjuk, egy kicsit sántít a dolog, hiszen a fickó el akarja kerülni a rendőröket, erre elrabol kettőt, kockáztatva azt, hogy innentől kezdve az össze rendőr őt fogja keresni. Ó, és ha már itt tartunk, egy hatalmas baki is van itt, amikor elrabolja őket. Beckett meg Esposito beszélnek telefonon, Esposito leteszi, de Beckett meghallja a robbanást...

És ezzel elérkezünk a várva várt jelenethez...

... ami gyakorlatilag egy elterelő „hadművelet”. Habár Castle részéről szinte már az elejétől kezdve komolynak indul a dolog. Csak meg kell nézni, hogy kapja el Kate-et! De a végére már ez jóval több, mint puszta elterelés. Ahogy az okos emberek mondják, „egy csók sohasem CSAK egy csók...”. Örülök, hogy nem zárták le a végén ezt a témát, hanem inkább éltek a pillantások és gesztusok erejével.  Erre csak annyit tudok mondani, hogy KÖSZÖNÖM.

Ezzel igazából nagyjából a mondandóm végére is értem, ahogy elnézem egy kicsit hosszúra nyúltam, ezért így utólagosan is az elnézéseteket kérem. De ha már lezárom magam, akkor felhívnám mindenki figyelmét, hogy ez tökéletes epizód arra, hogy minél több emberrel megszerettessétek a Castle-t! És kívánjuk, hogy legyen még sok-sok ehhez hasonló epizód!

(The Frames - Rise)

Értékelés: 5/5