Írta: Stephenie Meyer
Nem ismerte a Twilightot az, aki azt állította, hogy a jóból is megárt a sok. Legalább is rajtam csak segített, hogy a könyvet is elolvastam, mert ezerszer jobb volt, mint a film, pedig az is ott volt a toppon. Sajnos csak a 300. oldal után jutott eszembe, hogy jegyezzem fel a kedvenc mondatimat, de majd akkor egyszer ennek is csinálok egy teljes posztot, mert úgy láttam, hogy a legtöbb oldalon csak a filmből vannak idézetek és hát a kettő nem ugyanaz, akármennyire is azt hisszük, hogy az. Nem hirtelen jött a felismerés, hogy pár dolgot változtattak a filmben, az itt leírtakhoz képest, hisz a Harry Potter filmeknél is ez volt a súlyos helyzet. Szóval, ha eddig a filmet ajánlani tudtam, akkor a könyvet egyenesen kötelezővé tenném. És ez nem vicc emberek. Egyébként, ami szomorú, hogy szerintem egy csomó lényeges dolgot nem közöltek a film nézőivel, amik fontos háttér infók és a későbbiekben fontos lett volna...Szóval a végére három dolgot sikerült feljegyeznem, ezeket idézném is nektek.
- Majdnem kilencven éven keresztül járkáltam az én fajtám és a tiéd között... és egész idő alatt azt hittem, elég vagyok önmagamnak, nem jöttem rá, mit is keresek. És nem is találtam semmit, hiszen te sem éltél még akkor. (Megjegyzés: Talán ez volt az egyik alkalom mikor meghaltam újra és újra.)
- Majdnem száz éven át Edward egészen egyedül volt. Most megtalált téged. Te nem veheted észre rajta a változást, de mi, akik hosszú ideje élünk vele, nagyon is jól látjuk. Gondolod, hogy a következő száz évben bármelyikünk is a szemébe bírna nézni, ha elveszítenénk téged?
- Hiányzol! - suttogtam.
- Ami azt illeti, el.
Értékelés: 7/5. (A könyvek a mániáim, amiket itt még jól titkolok, de ez úgy odavágott, hogy öröm volt...)
Utolsó kommentek