Kissé le vagyok maradva a kritikáimmal, így most neki esek egy pár résznek... Ebben a részben egy fiatal boszorkánnyal álltunk szemben, aki nem volt gonosz, csak egy tükörbe szorult gonosz boszorkány irányította. Kissé emlékeztetett ez a rész egy régi filmre, amiben egy jó boszit zárt egy rossz boszi tükörbe. De úgy tűnik csak a tükör miatt... Leo újra képben volt és ennek mi nagyon örültünk. El is felejtettem milyen cuki volt a fiatal Leo. Még jó, hogy belezúgott Piper. Szóval Phoebe pedig jóban lett a boszi tanonccal, és végül megmentették. Vagy megállították? Megint csak nézőpont kérdése, de én az elsőre szavazok. Pruenak meg Andynek pedig megint csak nem jött össze a randi estjük. Újdonság? Nem. Szóval azt hiszem szakítottak. Véglegesen? Nem hinném!

A következő részben pedig egy eléggé undorító háromszemű démonnal kerültek szembe a bűbájosok, bár nem őket támadta a háromszemű, de akkor is nekünk az a feladatuk, hogy megvédjék az ártatlanokat... Prue közben meg akarta tudni, hogy Andy mit szólna ahhoz, ha megtudná, hogy boszorka. Így elmondott egy varázslatot, ami arról szól, hogy 24 órán keresztül, csak igazat mondhatnak és nekik is csak az igazat mondhatják. Bájos bűbáj, ami nem tett mindent egyszerűvé. Mindegy szóval, Andy biztos jobban fogadta volna, ha Prue ad neki időt, de nem adott, így ennyi volt nagyjából egy időre a kapcsolatuk. Piper és Phoebe pedig továbbra is Leoért küzdött, de megtudtuk, hogy miért hajt Phoebe Leora. Funny. Annyi kis szál van még a történetben, ami a következő részekben fog kibontakozni, hogy erről majd akkor. Végül a részek legjobb momentuma Piper és Leo csókja volt. Wáo volt. Olyan cukik voltak, hogy nem lehetet őket nem imádni.