Meg Cabot: A pusztító lánya
Valamelyik nap sikerült elkezdenem ezt az egészet, és mire a Cabot részének a végére értem, már tetszett ez az egész. Mármint, hogy csak a lényeget kellett elolvasnom a körítés nélkül. Hisz számomra mindig ez a lényeg. Meg pedig megint akkorát alkotott, mint kétszáz x néhány oldalon keresztül szokott. Összehozott sok szerethető karaktert (egy szerethető, helyes, kedves, tökéletes pasit), egy igazán jó kis történetet, egy olyan történetkörben, amiben nem szokott és hát én amúgy is ájulok elfele a legtöbb munkájától. A főszereplőnk most egy vámpírvadász (pusztítónak hívja), aki az anyját átváltoztató vámpírral akar megküzdeni, hogy az anyja újra vele legyen. És közben totál egymásra hangolódnak egy sráccal, akivel eddig nem is beszéltek. Ezt hívják felém profizmusnak. Meg Cabot a nyerő és még kitudja milyet írtak a többiek (most van pár könyv, amit olvasok, utána jön a többi.)
Értékelés: 5/5. (Meg Cabot akkor is a legnagyobb!!!)