Annyira csalódott vagyok, hogy ez a sorozat nem érte meg a második évadát, mert én jobban imádtam ezt, mint bármelyik vele induló újoncot. De komolyan. Már a kezdése olyan erős volt, mint a Gossip Girl kezdése nálam. Persze nem tanácsos újonc sorozatként a CW-n indulni, főleg ha nem egy agyonreklámozott sorozat (és ha nem is olyan, aminek a buktája durva bukta lenne).

Szóval a lényeg, hogy a sorozat már az első perceiben megnyert magának anno, hiszen Joan Garcia már az első képkockákban hozta azt a bohókás, okos csajt, akit egész végig öröm volt nézni. Na meg az a vörös haj. Na meg író a csajszi, úgyhogy szívembe lopta magát, mint a Hellem :). Bár a Privileged nélkül úgy tűnik, tudnom kell élni.

A leírásában ott van minden alapdolog, így azokat most hagynám. Ebben a részben a főszereplőnőnk beilleszkedik az új gazdag otthonába, ahol tanítani fog és már az ismerkedés elején sokkolót kapott. Haha, az mekkora volt már. Megismerkedik Marcoval, a szakáccsal, akivel egész jó barátok lesznek, és ott van a szomszéd szépfiú is, akibe rögtön bele lehetett zúgni (tutira beleestem volna, ha az esetem). Sage és Megan pedig elkezdték a másik „kikészítését”, vagyis csak Sage kezdte. Tudjátok, hogy van ez a gazdag elkényeztetett gyerekekkel. Jó a dolog, százast neki.

Értékelés: 5/5. (I love it.)