Utálom a szemed, s a nézésed.
Utálom a kezed, s az érintésed.
Utálom, ha mást nézel.
Utálom, hogy neked nem hiányzok.
Utálom, ahogy velem bánsz.
Utálom, hogy természetesnek veszed a létezésem.
Utálom, hogy miattad kevesebbnek érzem magam.
Utálom, hogy miattad sírok reggel és este.
Utálom, hogy miattad fáj minden porcikám.
Utálom, azt amihez nem érsz hozzá.
Utálom, hogy a szemed nem ég tűzben értem.
Utálom, hogy melletted semmit sem értek.
Utálom, hogy melletted mindent összezagyválok.
Utálom, hogy a hiányodba minden nap belehalok.
S utálom, hogy csak rád tudok gondolni egész nap...
S utálom magam, hogy ezt sosem mondtam el neked.
Utálom, hogy érted tönkre tettem magam.
Utálom, hogy mindenkit eltaszítottam magamtól,
Csak, hogy titokban tarthassalak a világ előtt.
Utálom, hogy a te titkod sosem volt az enyém.
Utálom, hogy becsaptál.
Utálom, hogy sosem kellettem neked.
De a legjobban azt utálom, hogy téged sosem tudtalak utálni...