Szia, Idegen!
Épp téged kereslek
Őszintén szólva már átkutattam mindent érted
Üres rétet, bozótos erdőt, s kihalt várost
Tudom, hogy ott kell keresnem ahol más nem tudna meglenni
De már nem tudom, merre lehetsz
Éjjel kereslek, ahogy egykoron kérted
S tudom, hogy kényszerből hagytál el, de hiányzol
Szomorú vagyok, és a hiányod kínoz
Nélküled magányos vagyok, és néha feladom
Feladom, hogy újra láthatlak még
Hisz akármennyire is akarlak, s akarsz engem
Nehéz lesz megoldanunk a különbségeink
Ezt mind te is tudod és örülök, hogy még így is vársz rám
Hős vagy csak nem olyan amilyet a világ el tudna ismerni
Nem is tudják mi jó nekik
Én tudom mi jó neked, s az lesz jó nekem is
Feladom érted az életem, s hidd, el egy percig se fogom bánni
Az a múltam, s te a jövőm vagy
S engem csak az érdekel, hogy végre veled legyek
Megtaláljuk a módját, hogy a különbségeinkből
Közös életet kovácsoljunk
Mert hát mi más lenne a lényeg, ha nem ez?
Mi értelme lenne szeretni, ha nem lehetsz azzal, akit szeretsz?