Nekem kell a segítség, hogy elűzzelek magamtól örökre
Ki kell irtanom magamból mindent, amihez valaha is közöd volt
Éreztem, ahogy lassan a bőröm alá bújsz és megtámadod a szívem
És ez ellen én semmit sem tettem
De miért is tettem volna, ha akkor ezt akartam a legjobban?
Akarta testem minden egyes porcikája a közelséged
Kellett az életben maradáshoz, és ezért fáj most annyira az elválás
De muszáj, most ennek kell jönnie
Megbántottal, megaláztál
Tönkretettél egyetlen egy röpke pillanatodban
Romokba dőlt minden, amit oly régóta építgettem
Romokba dőlt, mert hagytam, hogy te irányíts mindent
Még engem is te irányítottál
Nem kellett volna ennek megtörténnie
Még nem, még nem ennek kellett volna jönnie
Egyáltalán nem erről volt szó
Azt mondtad nem akarsz szomorúnak látni
Mégis elintézted, hogy az legyek
Eldobtál, mint egy rég nem hordott nadrágot
S ha nem kérdezek, szó nélkül tetted volna ezt
Szörnyé váltál egy este alatt

Így vált egyperces történetté, a miénk
Így váltak semmissé a szavaid és a tetteid
Így váltam egy olyan romhalmazzá, amit már senki sem akar felújítani
S talán nem is akarom, hogy többé valaki a bőröm alá jusson…