Először is ez a borító valami eszményien szép. Miért? Imádom azt a hosszú fekete hajat. Arra emlékeztet mikor nekem is teljesen fekete (nem pedig a lilával szarakodtam) volt, és valahányszor a borítóra tévedt a szemem olvasás közben (tudjátok, amikor pihentem és becsuktam a könyvet), nem tudtam nem vágyakozni a fekete hajamra. Hiányzik. De majd fél év múlva… A könyv egyébként tetszett. Nem volt olyan jó, mint az első rész, főleg a zombik miatt, meg hogy kiderült, hogy szinte senkiben sem lehet megbízni, mert meglepődhetünk. De erről szól minden, tudjátok a fordulatokról és a meglepődésről. A főszereplőnk, pár helyes pasi között vacillál, ami nem szép a részéről, főleg, hogy én Ericet nem tudnám leváltani (még egy helyes Eric nevű vámpír!). De hát ebből is biztos majd kiderül valami. Sajnos egy kedvesnek tűnő vámpírnövendéket elveszítettünk, de ez a sok pozitív hozzáállás engem meg tudott őrjíteni, de a lényeg, hogy úgy lett vége, hogy várom a folytatást. Izgalmat nekem!
Értékelés: 4/5. (Folytatása mikor?)