Féltem ettől a könyvtől. Féltem, hogy túl sok lesz a vámpírokból és nem fog tetszeni, féltem, hogy ebben is olyan új dolgok lesznek, amik már túlzások lesznek és még az én gyomrom sem veszi be.
Persze azért megvettem. És mindennek ellenére tetszett, és ugyancsak nehezen tudtam letenni, pont, mint a többi jó könyvet mostanában. És még azt se bántam meg, hogy végül ezt a könyvet választottam, mert hát eléggé nehezen tudok választani, mikor beszabadulok egy könyvesboltba. Aztán újdonságokkal tele van ez is, és élvezhetőek is, meg úgymond hihetőek is. Így tökéletesen tudom ajánlani.
De ami nekem ebben is kifejezetten tetszett, az a szerelmi szál. A főhősünk Roset, a sors visszaveti az utált helyére, ahol „rákényszerül” Dmitrij társaságára, akibe bele is szeret, vagy inkább egymásba szeretnek. Részletkérdés. Bár ami egyedivé teszik a dolgot azok a körülmények. Dmitrij 7 évvel idősebb Rosenál (kísérteties mi?), és a felettese is úgymond, valamint egyik pillanatban teljesen különböznek, a másikban pedig nem. Szóval teljesen bele tudtam élni magam ebbe a helyzetbe.
Értékelés: 5/5. (Valami megfoghatatlan van benne!)