Neil Patrick Harris, vagyis hívjuk inkább Barneynak, megint óriásit alakított. Ezzel a ténnyel veszekedni hiba lenne és felesleges, mert hibátlanul hozta a szintjét. Azt hittem az egész rész éneklős lesz, és így picit csalódtam, de amint felhangzott A DAL, minden hiba elszállt belőlem. Jó volt a történet, na jó inkább mondjuk történésnek, mert hogy úgy igazán semmiről se szólt a rész, az majdnem igaz. És csakis azért majdnem, mert próbálták belehozni a képbe AZ anyát, de az inkább gyenge próbálkozásnak tűnt. A többiekkel pedig egyszerűen nem foglalkoztak, mármint Lilyt, Marshallt és Robynt csak simán otthagyták a szönyeg szélén és történeti száll nélkül ott lógtak a levegőben és csak próbálkoztak. De mindez sajnos nem számított, mert itt volt a Barneys száll, ami lényegében magába ölelte az egész részt (Ű de régen mondta már, hogy Öltözz ki!) és így én örültem, mint majom a farkának. Feltűnt a színen a legdögösebb bárpultos csaj, akit Barneynak persze, hogy meg kell szereznie, de ahhoz hogy ez sikerüljön el kell hagynia az öltönyét. Auccs. Persze jól néz ki nélküle is, de volt egy kép amit bevágtak, azon meghaltam, meg amikor elvonási tünete volt... Nos szóval igen én elgyengültem!
Értékelés: 5/5. (Szerintem mindent összevetve, jó kis 100. rész volt.)