Az igazság az, hogy már rég el kellett volna olvasnom ezt a könyvet. Még anno az első részét akkor olvastam mikor az, Evernightot és elsőre ez jobban tetszett (persze az Evernight végére már máshogy állt a helyzet). Aztán együtt jelent meg a második részük és letöltöttem ennek az első fejezetét és egy olyan részt sugallt nekem, ami tele van tökéletes romantikával, így elvetettem, nem örökre, csak arra a bizonyos hangulatra. Ami sajnos csak ezen a héten jött el. De eljött és két nap alatt elolvastam...
...mert egyáltalán nem az a boldogság túltengés volt benne, amire számítottam. Inkább újabb kérdéseket kaptunk, egy nagy adag rejtélyt és egy újabb gonosz hallhatatlant. Na meg ahhoz képest, hogy Damen már vagy hatszáz éves és elméletileg "mindent" tud, valahogy elfelejtette azokat a halhatatlanokat, akiket ő "teremtett". Mert csinált még egy-kettőt Everen, meg Drinán kívül. És mi valahogy mindig a gonoszokat fogjuk ki.
Damen életveszélybe került, aztán egy-két rossz döntés után megmenekült, de elérte Ever, hogy soha ne tudjanak szexelni. Ami eddig se sikerült nekik, az elmúlt 600 évben, és az elkövetkezendő, mondjuk örökkévalóságban sem fog nekik összejönni. Vagyis a jelen állás szerint. A rosszfiú azt mondta helyre tudná hozni, de a kérdés, hogy fogunk-e még benne bízni. Kitudja, de úgy néz ki, hogy a harmadik rész a szex-jog-visszaszerzésre fog épülni. Aj, nem tűnik olyan csábosnak, de a másik változat, hogy inkább keresnek mást, az annyira sem lenne jó, mint szex nélkül élni. Egyébként lehetne? Örökkön örökké.
Értékelés: 4/5. (Én valami más irányt képzeltem el...)