hosszú hosszú ideje nem éreztem ezt. egyáltalán nem jó. a szívem kiakar jönni a helyéről és azt ordítja, hogy "fáj". és tényleg fáj. őrültség. de valóságos. ritka szar érzés és már egy ideje kínoz, de most baromira durván érzem. tudom, hogy lehetetlen. vagyis azt mondják csak duma az ilyesmi, de akkor mi a magyarázat erre? mert ez most konkrétan nem szokványos. és nem tudok mit tenni. sosem tudtam. és pont ez az. ezt akartam elkerülni. gyenge voltam. és elbuktam. újra. ugyanúgy. mesébe illően hülye voltam. és naiv. és ostoba. és sok más ilyen szó.
de ez akkor is fáj. konkrétan fáj. és mindez már régen eldőlt és én ott se voltam. de akkor most ez miért van itt? felüvölteném a holnapba, hogy segítség, de erre nincs gyógyszer. se csoki. a fagyi is csak lefagyasztja. szóval mit tehetnék? aludjak el és holnap kezdjem újra? tehetnék mást? csak végre más dübörögjön a testembe. ha már úgy is ez a szerv tart életben. és ha már úgy is ez küldi tovább a vért az ereimbe. akkor mondja valaki más neki, hogy elég. vagy rosszul tudom? a holnap új dolgokat ígér? a fájdalom eltűnik? és lesz helyette más?
és ha minden eltűnik, a szívem rendbe jön, de ő nem lesz, akkor megérte egyik nap kockáztatni? vagy egyszer lesz aki rendbe teszi? vagy csak hallgassam tovább, ahogy üvölti, hogy "EZ FÁJ!".