Az idei év egyik termése a romantika műfajából. Ezzel valószínűleg még semmi olyat nem árultam el,amiért érdemes lenne megnézni. A legtöbbünk maximum csak legyint és elkategorizálja magában ,hogy ez is csak egy a szokásos csöpögős amerikai romantikus filmekből. Itt azonban azt kell mondanom,hogy hoppá tévedsz,mert bizony azért ez kicsit több mint a rózsaszín szemüveges művilág,amiben minden oly álomszerű. Azonban valljuk be jó néha kimenekülni a való világból az ilyen művileg teremtett világba.

Anna egyetlen vágya,hogy barátja végre megkérje a kezét,azonban mivel ez nem jön össze,így úgy dönt,hogy ő fogja megkérni a pasija kezét.  Február 29.  az a nap,az ír tradíciók szerint,amikor is a nő is megkérheti a férfi kezét. Nincs mese,Anna Dublinba utazik szerelme után,azonban az út nem zökkenőmentes. Dublin helyett Dingle-be találja magát,és innentől kezdetét veszi az igazi móka. Anna segítségére siet a jóképű Declan,először pénzért segít,később azonban kezd lángra lobbani a szerelem kettejük között,amit persze semmi pénzért nem ismernének be. A vége igen a szokásos klisé,Anna otthagyja Jeremyt (ő az exbarát) és inkább Declant válassza.

A film nézése közben ott motoszkált bennem,hogy mintha már láttam volna ilyen fajta történetet,csak más szereplőkkel,de nem baj,mert ettől függetlenül mégis nagyon ott volt. Hogy miért? Azért, mert nem az a fajta klasszikus csöpögős,túlzottan telített romantikus film,hanem olyan szívmelengető,amit jól esik nézni. Ez már egy pozitívum,de a másik dolog ami sokat dob a filmen,az maga a helyszín,Írország. Gyönyörű az egész,végre nem egy túlnyüzsgő amerikai helyszín,hanem egy legendákkal övezett romantikus-misztikus táj. Emmelett persze ott vannak még az apró csipkelődések,poénok,amik szerethetővé teszik az egészet. Valamint a két főszereplő szerelmének a kibontakozása, Anna évődése,hogy nem tudja eldönteni mégis merre húz a szíve.
Pontszám : 5/4 Volt pár kisebb hiba,de ettől függetlenül nagyon is aranyos film.