Ebben az évben úgy látszik nagyon népszerűek a Nicholas Sparks könyveiből készült feldolgozások,ugyanis ez mindjárt a második Sparks féle könyvváltozat vászonra vitele volt. Az előző a The Last Song volt,amiről Ivett már írt is itt,és hát ,ha már itt tartunk ,lőjük le a poént,sokkal jobb is volt. Legalábbis az én meglátásom szerint.
(Folytatás a kép után...)

Ebben az évben úgy látszik nagyon népszerűek a Nicholas Sparks könyveiből készült feldolgozások,ugyanis ez mindjárt a második Sparks féle könyvváltozat vászonra vitele volt. Az előző a The Last Song volt,amiről Ivett már írt is itt,és hát ,ha már itt tartunk ,lőjük le a poént,sokkal jobb is volt. Legalábbis az én meglátásom szerint.
(Folytatás a kép után...)

A történet magában szépen van megírva,de egyszerűen nem tudom megérteni,egy pasi,hogy tud ilyeneket írni. Nem rosszból mondom ezt,de annyira furcsa,viszont úgy vélem sokkal jobbak,mint az ilyen nyálas,csöpögős Daniel Steel féle művek.

Ahogy azt már megszokhattuk Sparks történetei merőben különböznek az idilli amerikai romantikus filmektől,inkább elmennek a dráma felé. Ami jó,mert végre nem azt látod,hogy minden szép és jó,hanem ,hogy az élet bizony nem fenékig tejfel.

Visszatérve a film eseményeihez, a két főszereplőnk Savannah és John nyáron a tengerparton ismerkednek meg egymással. John katona,éppen eltávon van,míg Savannah a nyári szünidejét tölti. 2 hetet töltenek csupán egymással,de ez a két hét mindkettejükben örök nyomot hagy. Miután eltelik az utolsó nap,John visszatér a katonai bázisra,Savannah pedig az iskolába. Mielőtt azonban végleg búcsút vennének,megígérik egymásnak,hogy míg le nem telik az 1 év, levélben fogják egymással tartani a kapcsolatot. Lassacskán eltelik az egy év,John örömmel készülne haza,de ekkor közbeszólnak a 2001.szeptember 11.-ei események,és John tovább marad a fronton.  Ennyi azt hiszem elég is lesz,nem szeretném elrontani annak a kedvét,aki kíváncsi rá,de legyen elég annyi ,hogy szomorú.
Na most ,ami nekem nem tetszett a filmben,első körben a szereplők. Amanda Seyfriedet szeretem,meg Channing Tatum se rossz,de sajnos érzelmek kifejezése terén nekem túl keveset mutattak. Ami mindjárt szembeötlő,hogy elvileg a két főszereplő ugyebár egymásba szeret,nagy szerelem meg minden,de ez a képernyőn abszolút nem jön át. Szóval szenvedélyes szerelmet nem is érdemes itt keresni,ebből az totálisan hiányzik. Ha példával kellene illetnem,hogy mégis melyik Sparks féle feldolgozásban van mindent elsöprő,szenvedélyes szerelem,akkor a Szerelmünk lapjait hoznám fel. Azt kellett volna megnézetni a szereplőkkel,hogy legyen némiképp fogalmuk róla,mi is az elvárás ilyen téren. Pozitívum a szereplők között az apát alakító Richard Jenkins,ő szépen eljátszotta azt amit a figura megkövetelt,egy autista embert,igazából ő javított némiképp a film minőségén.

Viszont ami még tetszett,az John és az apjával való kapcsolat ábrázolása,hogy azt a levelet,amit az elején írt,vagyis ott inkább mondta,azt az apjának írta. Tehát az apa-fia kapcsolat jó volt,de a többiről már nem tudom ezt elmondani,mert egyébként a 105 perces játékidőt én majdnem végig unatkoztam.Ami még úgy tetszett,az az,hogy Savannah mennyire segíteni akart az autista apukának illetve az ismerős kisfiúnak.A film nem mentes kliséktől,de itt valahogy sokkal elviselhetőbb,mint a 100 féle című ugyanolyan romantikus filmeknél. Úgy gondolom több ilyen film kellene,amely némiképp reálisabb képet képes festeni a szerelemről.

Azt hiszem a részemről ennyi volt a hozzáfűznivaló a filmhez,nem ez a kedvenc Sparks féle feldolgozásom,de egyszer kibírtam. Egy gyenge közepest,vagyis 5/3-at kap.