Egy hete... Már lassan egy hete, hogy láttam a Harry Potter filmek legújabbjikát, és nem hazudok, ha azt mondom, hogy ez lett az egyik legjobb, és nem csak azért gondolom, így mert a hatos rész annyira gyenge lett, hogy levitte az elvárásaim a filmmel kapcsolatban. Sőt, ezúttal erről most szó sincs, mert a film eléggé jól volt megcsinálva ahhoz, hogy ne érezhessük rajta az előző filmben elrontott dolgokat. Legalábbis számomra ezúttal megint nem volt hiba a filmben.

Persze ez nem azt akarja jelenteni, hogy minden megfelelt a könyvben leírtaknak, mert most is volt egy-két megmásított szál, de ezek közül egyik se volt annyira fájdalmasan más, mint a hatos részben. Oké ezzel így tisztává is vált megint csak, hogy szerintem a Harry Potter 6. gáz volt, így megpróbálom a kritikám további részében ezt nem ennyire hangsúlyozni. Hisz oké, szívás volt, de az a múlt, lépjünk túl rajta, most hogy már a hetes rész első felén is túl vagyunk. Ami nem tudom elégszer hangsúlyozni, remek volt!

Kezdeném mindenképp az abszolút amúgy is kedvenc szálammal, ami nem más mint a Ron-Hermione szál. Oké akár már szerelmi vagy legalábbis romantikus szálnak is hívhatnám ezt, mert ugyebár rajtuk tisztán látszik, hogy mennyire nagyon szerelmesek már egymásba. A könyvben és a filmben is remekül oldották meg, így szerencsére ezt nem kell szidnom. Mert számomra, lehet hogy a végkifejlet miatt, de lehet a természetük miatt is, de teljesen természetes volt, hogy mire felnőttek egymásba szerettek. Bár azt hiszem valahol a 4. rész környékén vált ez kezdetlegesen nyilvánvalóvá. Szóval ők aranyosak voltak, akár egymásnak estek valami miatt, akár támogatni kellett a másikat.

A második kedvencem a Weasley család. Vagy legalábbis a Weasley fiúk. Kezdve a legidősebbel Billel, aki nagyon helyes, így emelvén ki, hogy szerintem remek színészt választottak a szerepére, bár épp hogy csak szerepelt a filmben. Persze voltak még a Weasley ikrek is, Fred és George. Ők aranyosak voltak és imádni valóak, és hiába szakadt meg a szívünk mikor sebes füllel tért haza a csatából, ő még akkor is megnevettet és ez így volt a legjobb. És persze Ron és, az örök kedvencem, Rupert Grint megint csak remekül játszotta!

Végül ugyebár a részben voltak halálesetek is. Engem Hedvig, a hóbagoly halála rázott meg, mert ő volt az első kedvencem a Harry Potter világából. A második haláleset pedig a végén Dobyé, ami ugyancsak megrázó volt, mert nem lehetett nem imádni ezt a kedves kis manót, és őt is rögtön megszerettem a második részben. De még volt más haláleset, persze azzal majd foglalkozom ha vége lesz...

Jah és a történet, amit már mindenki ismer... Ugyebár ebben a részben Harry, Ron és Hermione elindulnak megkeresni a Voldemort Horcruxait, amibe a lelke egyes darabjait rejtette. Ridegnek hangzik még mindig. Szóval sok-sok mindenbe keverednek közben... Igen feleslegesen nem írom le, hogy mi történt mert ki ne tudná a könyv miatt, a filmben meg ugyebár van ami más, arra megéri magunktól rájönni, ami meg ugyanolyan azt meg úgy is tudjátok. Én csak annyit mondanék, hogy a Harry Potter filmek egy újabb remek példánnyal bővült, és senkinek se szabad kihagynia.
Értékelés: 5/5.