Ez volt a sorozat eddig legszomorúbb és egyben legzseniálisabb kötete, legalábbis szerintem. Teljesült minden vágyam, ugyanis Rose és Dmitrij kapcsolata, vagyis inkább szerelme beteljesült és valahogy csak rájöttek, hogy hogyan tudják megoldani a kapcsolatukat, hogy beilljen a világukba. Persze sajnos nem minden alakult a tervek szerint...

Ugyanis ez a kötet sem volt akció mentes, pont mint az előző kötet, bár ebbe a részbe több strigák elleni küzdelmet és vérontást vitt bele, Mead. Ebből kifolyólag több haláleset is megesett, de egyet leszámítva nem volt annyira közeli halál. Bár az az egy, se volt teljes halál, hiszen nem meghalt, hanem strigává vált... Még nem mondom el ki az.

Mert előbb szeretném megdicsérni Mead munkáját. Remekül építette fel a történetet, és zseniálisan rejtette el az apró kis jeleket, hogy mégis mit várjunk a résztől. Ugyanis Mason szellemi jelenlétét nem azért hozta be, hogy őrültté nyilvánítsa a főszereplőt, hanem mert egy nagyobb egész része volt. Mint ahogy végre összeállt az egész árnyékcsókolta furcsaság is a könyvben, úgy állt minden a helyére.

A 3. rész végére pedig újabb kedvenc szereplőim lettek. Megszerettem Adriant is, aki igazán aranyos volt, ahogy küzdött Rose kegyeiért, pedig ő látta, hogy a lány hogyan érez Dmitrij iránt, és még is, meg amúgy is ő egy vicces karakter volt. De megszerettem Christiant is, bár őt már eddig is szerettem, de valahogy most szerettem meg igazán.

Lissa viszont továbbra is unszimpatikus nekem, főleg ahogy a végén viselkedett. Végre rájött, hogy Rose hogyan érzett Dmitrij iránt, bár csak akkor mikor a lány elvesztette őt... Vagyis itt állnék meg egy pillanatra, hogy elismerjem, hogy Dmitrij lett az az áldozat, aki strigává vált.
Szóval számomra Lissa túlságosan elkényeztetett idegesítő lánynak hatott, ahogy megakarta akadályozni, hogy Rose elmenjen. Igen, gondolom baráti okokból nem akarta elveszteni, de szerintem Rose helyesen cselekszik, hogy elmegy megkeresni Dmitrijt és megmenti attól amivé vált a férfi...

Így végül a nagy kuszaság után már csak annyit említenék meg, hogy számomra furcsán nehezen volt elolvasható a könyv vége. Persze nem író hiba miatt, hanem mert nem akartam Dmitrijt elveszíteni. Megszerettem a karaktert és úgy egyébként is, elég jó a könyv ahhoz, hogy ilyen érzelmi kavalkádok után ne mosolyogva szálljak, ki hanem egy kicsit megviselve és szomorúan, és várva a folytatást, hogy tudjam, valahogy minden a helyére kerül majd. Vagy így vagy úgy!
Értékelés: 5/5.