A Napsütötte Toszkána című film megtekintése óta imádom azokat a filmeket ,amik Olaszországban játszódnak. Ez alól pedig ez a film se kivétel,igaz romantikus kategória,de mégsem az a tucatromantika,olyan történet,amit már százszor vászonra vittek. Bevallom azért az elején féltem,hogy ez a film is elmegy inkább a csöpögős vonal felé,de nem. Szépen kikerülték azokat a kliséket amik sok filmre oly jellemzőek,így kaptunk egy könnyed kis humoros filmet,ami bár igen,kiszámítható,de mégis jó nézni.
(Folytatás a kép után...)

A Napsütötte Toszkána című film megtekintése óta imádom azokat a filmeket ,amik Olaszországban játszódnak. Ez alól pedig ez a film se kivétel,igaz romantikus kategória,de mégsem az a tucatromantika,olyan történet,amit már százszor vászonra vittek. Bevallom azért az elején féltem,hogy ez a film is elmegy inkább a csöpögős vonal felé,de nem. Szépen kikerülték azokat a kliséket amik sok filmre oly jellemzőek,így kaptunk egy könnyed kis humoros filmet,ami bár igen,kiszámítható,de mégis jó nézni.
(Folytatás a kép után...)

A történet New York-ban kezdődik,de nem időzik ott sokat,mindjárt következik Verona. Sophie ugyanis ideutazott a barátjával,amolyan előnászútra,azonban Victor nem éppen ér rá romantikázni,így Sophie kénytelen más elfoglaltság után nézni.Így csatlakozik ahhoz a csopothoz,amelyek a Júliának címzett levelekre válaszolnak. Sophie kezébe egy majd 50 évvel ezelőtti levél akad,ő megválaszolja,majd egyszer csak feltűnik a célszemély,akinek a levelet küldte. Persze a nagymama nem egyedül érkezik,magával hozta jóképű unokáját,aki teljesen ellene van annak,hogy megkeressék a nagyi egykori nagy szerelmét. Na de a végére azért egész belejönnek a keresésbe,a nagymama életén kívül Sophié is érdekes fordulatot vesz.
Azt hiszem a színészek mind a lehető legjobbat hozták ki magukból,nem találtam gyengének egyikük alakítását sem,még Amanda Seyfriedet sem. Ugyebár ő rá a Dear John kritikámban panaszkodtam,hogy egyszerűen nem volt képes eljátszani az érzelmeket,itt azonban semmi gond nem volt. Valószínűleg neki az ilyen kis boldog,romantikus filmek jobban állnak,mint a drámák. Vanessa Redgrave meg igazán üdítően hatott a filmre,az egyik kedvencem ő volt,imádnivaló volt a szerelmét kereső,jóságos nagymama bőrében. Hogy ne csak a hölgyeket emlegessem,pasifronton ott volt nekünk a cuki kis Gael Garcia Bernal,akit sajnos túl kevésszer láttunk,valamint az unokát alakító Christopher Egan. (Na őt eddig nem ismertem.)
Ha egyetlen szóval kellene jellemeznek a filmet,akkor azt mondanám bájos. Még ha a történet nem is lenne túlságosan egyedi,vagy a szereplőkkel probléma lenne,akkor is ott van még az olasz táj és a zenék. Magukban ezek sokat adtak a filmhez,és tették olyan ellenálhatatlanná. Simán a nyár legjobb romantikus filmje.
Értékelés :5/5