Fura szó vagyis inkább mondat játékokkal akartam kezdeni, hogy tavaly kezdtem el, és hiába idén olvastam el, még is egy este alatt letudtam a könyvet. Persze aztán inkább meggondoltam magam és mégis ide került. Így pedig olyan gyenge nyitásnak érzem. Már csak a könyv miatt, mert hogy remek volt, és most már csak azt bánom, hogy eddig halasztgattam az elolvasását. Mondjuk legalább már túl vagyok rajta és örülök, mert imádtam!

A prológus után kicsit elvesztem, azt hittem, hogy nem fogom érteni, hogy miről is szól ez a tündér világ, de szerencsére, ahogy jött az első fejezet úgy értettem meg mindent. Ashnek ezért pedig hálás vagyok.
Ash (Aislinn) halandó, de még is úgy született, hogy látta a tündéreket, amit nem éppen áldásnak vett, de hogyan is vehette volna, ha azokat gonosznak látta, valahányszor csak megpillantotta őket és sajnos ezek a lények mindenhol ott vannak.

A történetbe mi már ott kerülünk bele, amikor Asht elkezdi követni három tündér, és a lány nem tudja, hogy miért. Innen pedig beindulnak a dolgok, és Marr közben pedig úgy magyarázott el mindent a tudatlan szereplőinek, hogy azokat mi is megértsük, így a könyv egyetlen mozzanatáról se maradtunk le.

Ash úgy dönt szembe néz a tündérekkel, és szerencsémre, nagy szerencsémre, nem egyedül kell, mert egy jó barátja (későbbi szerelme) Seth a segítségére van, aki már jó pár hónapja szereti a lányt. A szerelmük kialakulását volt pedig nekem a legjobb olvasni. Sethbe egyszerűen rögtön beleszerettem, és fura mód nem a Nyárkirálynak drukkoltam, hogy neki.

A Nyárkirály volt a tündérvilág egyik feje. Ő volt a jó, a gonosz pedig a Télkirálynő. Az ő "harcukról" szólt az első rész. Amibe most nem fogok belemerülni, mert annyira remekül írta körbe a dolgokat Marr, hogy vétek lenne a részemről leírni, de azért annyit csak hozzáfűznék még, hogy nagyon izgalmas és érdekes világról van szó, többféle szállal körbe tűzdelve.
Szóval kihagyhatatlan!
Értékelés: 4,5/5.