Idén rámegyek a könyvekre! Persze tavaly meg azelőtt is már sokat olvastam, de most ráhajtok az olyan könyvek olvasására is, amikkel eddig csak szemeztem, és folyton a várólistámat bővítettem velük.

J. R. Ward könyveiről meg mindig is tudtam, hogy szexuális töltetű és nem utolsó sorban vámpírokról szól, így eléggé nagyon csábított. És még is mindig elvoltam bizonytalanodva, hogy vajon nekem tényleg bele kellene-e kezdenem. Nem tudtam miért, csak nem akartam, hogy kiderüljön, hogy még se jön be. De szerencsére megtetszett.

Megtetszett! És imádtam is! Megint csak egy új vámpír világba gabalyodtam bele, de hiába volt más, mint amit anno elsőnek megszerettem, itt nem zavart a másság, mint mondjuk a Twilight világában, ahol számomra a vámpírok nevetségessé váltak...

A főszereplőnk Warth, aki a vámpírok királya, de több száz éven keresztül nem akart felettük uralkodni, mert úgy érezte neki ez nem menne. Ő is egy különc volt, míg nem hirtelen be nem köszönt neki a szerelem, Beth személyében. Vonzódás volt első vagyis második találkozásukra, és szerintem még szerelem is, és most nem csak azért éreztem azt, mert csak beleakarom látni a dolgokba a szerelmet. Hiszen a könyv közepére már ők is beismerték maguknak.

Beth egyébként egy félig ember, félig vámpír volt, akit Warthra bízott az apja még mielőtt megölték. Persze van itt harc is, ami hatásos, és tetszik, hogy az ellenségnek az alantasokat hozta az író, akik egy ilyen lelketlen sokáig élő emberek. Ellenük pedig a Fekete tőr testvérig harcol. A vámpírok egy ilyen elit harcos csapata...

Szóval Ward mindent nagyon kitalált, összerakott és le a kalappal előtte, mert szívem szerint 5 pontot adnék a könyvére, csak volt a fő ellenség Mr. X, akit én egyáltalán nem szerettem, és nem szerettem az ő fejébe bújni, mikor az ő szemszögéből mutatta be az író a dolgokat. Persze tudom én, mindig kell egy fő gonosz, de engem már a lelketlen hapi neve is irritált! Így miatta levontam egy fél pontot. Egy másik felett meg azért, mert nem öltek meg!
Értékelés: 4/5.