Menthetetlen vagyok, mostanában ugyanis nagyon csak rákaptam a vámpíros témájú könyvekre. Persze ezek között a könyvek között is vannak olyanok, amiknek jobb lenne, ha mégsem jelennének, ezért is féltem ezzel a könyvvel is. Azonban kellemesen meglepődtem, mert rendkívüli módon olvastatta magát.

Persze mint jó pár könyvnek ennek is vannak hibái,de a hibák ellenére mégis inkább pozitív irányba billent a mérleg. Ami nekem kifejezetten nem tetszett, hogy az írónő néha túlságosan is bele esett abba a hibába,hogy túl dramatizálta,vagy inkább túlzásba vitte a dolgokat. Példa gyanánt, hogy a főszereplő csajt ugye rendszeresen bántalmazza Monica és a sleppje, megverik, ellopják a ruháit, majd pedig még leöntik savval is. Oké nem mondom, hogy a való világban nincs olyan a suliban, hogy mondjuk a menőbbek kipécéznek valakit,és aztán azt piszkálgatják. Mert van. De ebben az esetben itt már kicsit túl mentünk a realitás határán. Aztán ami még úgy kicsit ott motoszkált bennem az az volt, hogy jó darabig csak arról olvashatunk, hogy Clairet állandóan verik, Claire nem hallgat a jó szóra, hogy meg is halhat, hanem Claire inkább megy a maga feje után.

Viszont ami szerintem rendkívül jó a könyvben az maga a hangulat, enyhén darkos,vannak bizonyos pontok, ahol teljesen magával ragad. Mint azt már említettem ugyebár vámpírok vannak itt is, ők irányítják illetve uralják ezt a poros kis várost, Morganville-t. Mielőtt valaki megint elkezdené, hogy jaj megint vámpírok, csak szólok, hogy ezek nem olyan kis csillivilli diétázó vérszívók, hanem igenis emlékeztetnek régi kor félelmetes vámpírjaira. Ők is csak éjjel jönnek elő, csak akkor tudnak bemenni az ajtón ha behívják őket, emellett pedig véradót fizettetnek a város lakóival, stb. Igazából tovább ezt nem ecsetelném, mert mindez szépen kivan fejtve a könyvben is, pont ott ahol kell. Újszerű egyébként, az úgynevezett védettség, amit egyes emberek, családok élveznek. Ami megint csak az írónőtől jó húzás volt, az Michael az üvegház egyik lakójának a háttértörténete, amiről nem szeretnék többet elárulni. Szereplők szempontjából jó pár érdekes, vicces, aranyos karakterrel küzdhetünk együtt a gonosz szemfogas barátaink ellen. Van pár olyan ember is ,aki mégsem az, mint aminek mutassa magát, szóval lehet számítani pár hangos ózásra.
Romantika annyi egyenlőre még nem volt a könyvben, de valahogy nem is hiányoltam, engem teljes mértékben lekötöttek az üvegházban és a városban zajló események.

Ami pedig kicsit felháborított, hogy lehet így befejezni a könyvet? Nem szeretem azt,amikor így hagyják a levegőben lógni az egészet, de azt viszont el kell ismernem, így még jobban várom a következő kötetet.
Még annyit, hogy a könyv magyar borításához gratula az Agavenak, sokkal jobb mint az angol verzióé.
Értékelés: 4/5