Emlékszem tavaly azt mondtam az év végén,hogy az év filmje díjat nálam az Inception simán viszi. Ez persze addig volt csak így ,míg meg nem néztem a Black Swant. Most már azt mondom,mindkettő más kategória,de a Black Swanra is simán kijelenthetem,hogy bizony a 2010-es év egyik legjobb termése filmes berkekben.
Darren Aronofsky filmjei közül nálam ez volt az első darab,így először nem nagyon tudtam mire számíthatok. Az már a trailerből lejött,hogy itt bizony nagy a hangsúly a lelki dolgokon,valamint ,hogy elég komor és komoly hangulatú filmre számíthatok.

Emlékszem tavaly azt mondtam az év végén,hogy az év filmje díjat nálam az Inception simán viszi. Ez persze addig volt csak így ,míg meg nem néztem a Black Swant. Most már azt mondom,mindkettő más kategória,de a Black Swanra is simán kijelenthetem,hogy bizony a 2010-es év egyik legjobb termése filmes berkekben.
Darren Aronofsky filmjei közül nálam ez volt az első darab,így először nem nagyon tudtam mire számíthatok. Az már a trailerből lejött,hogy itt bizony nagy a hangsúly a lelki dolgokon,valamint ,hogy elég komor és komoly hangulatú filmre számíthatok.

Nina egy New York-i ballett társulat tagja,rendkívül megszálott és elszánt a tánc irányába. A társulat a Hattyúk tavával szeretné nyitni az évadot,ezért Nina mindent megtesz ,hogy ő kapja meg a szerepet. Thomas Leroy a tásulat vezetője végül ki is válassza őt,de rendkívül nehéz dolga lesz Ninaval. Ugyanis a lánynak az ártatlan Fehér hattyú mellett a gonosz és merőben eltérő ikertestvért,a Fekete hattyút is életre kell keltenie,azonban a lány túlságosan zárkozott,és képtelen felszabadulni. Ekkor ismerkedik meg Nina Lilyvel a társulat új tagjával,akinek Ninaval ellentétben tökéletesen menne a Fekete hattyú szerepe. Fura barátság veszi kezdetét,és néha a dolgok egészen megváltoznak,Nina pedig lassan elveszti az önkontrollját,nem tudja már mi a valóság,és mi csupán az elméje szüleménye.

A filmben amire elsőre megragadott,hogy mennyire hűen mutassa be a balerinák világát,hogy mennyire is zárt ez az egész társulat,hogyan küzdenek meg egy-egy szerepért,és mindemellett mekkora hangsúly van lelki dolgokon. Natalie Portman számomra abszolút hiteles és feledhetetlen alakítást nyújtott. Tényleg mindent bele adott a szerepben,szinte eggyé vát Nina karakterével. Merem remélni, hogy vasárnap az ő kezében láthassuk majd viszont azt a bizonyos aranyszobrot. Mila Kunis a másik szereplő,aki tényleg megmutatta még,hogy nem csak a csinos arca miatt kell rá figyelni,hanem van ott azért tehetség. Winona Ryder pedig nekem fel se tűnt ,hogy benne van a filmben,valószínűleg azért mert a sminkesek jó munkát csináltak,és számomra teljesen felismerhetetlen volt.
Külön tetszett,hogy nem voltak mellébeszélések a filmben,semmi üresjárat. Végig a színházban illetve Nina otthonában zajlanak az események,semmi időhúzás. A jelmezek és sminkek is gyönyörűek voltak a film végén,a legjobban az tetszett mikor a Fekete hattyú táncolt és egyszerre megjelentek a szárnyai,emlékezetes momentuma a filmnek,de ezenkívül van jó pár olyan a képkocka ,ami eléggé beleég az ember emlékezetébe. A film sötét és drámai,emellett nem elhanyagolható,hogy erotikus jelenetek is vannak benne,csak hogy megemlítsük,azt a bizonyos a leszbikus jelenetet. A film vége pedig nagyon odavágott.
Azt hogy a film igazából milyen is volt,a legjobban Nina utolsó szavai írják le:„Tökéletes volt."
Értékelés : 5/5