Imádom Singhet! Vagyis leginkább a könyveit. Ugyanis eddig 3 könyve jelent meg nálunk, ebből én mind a hármat olvastam, és mind a hármat imádtam is. És nem csak azért, mert egyedi (mert hogy az is) és izgalmas, hanem mert Singh remekül vezeti a szálakat, és nagyon, de nagyon kedvelhető karaktereket hoz össze a könyveibe.

Ebben a sorozatában például már ott járok, hogy a Hetek tagjait nem csak azért imádom, mert vámpírok vagy angyalok, hanem mert haláli humoruk is van és nagyon remekül megírt hátterük van, legalábbis én azt érzem, hogy nem véletlenül lett mindegyik olyan amilyen. És úgy érzem, hogy nem véletlenül olvadok el tőlük, mikor felbukkannak.

A könyv egyébként egy picit lassabb volt nekem, mint az előző része, és kevesebb volt a harc is, de ezt nem is bántam én annyira. Ugyanis megértettem, hogy lassabban kell most haladnunk, hogy Elena megszokhassa azt az új világot amibe épp pottyant, és egyúttal mi is vele együtt.

A Menedék (ahol most játszódott a történet) pedig egy csodálatosan felépített világ, ami szépen lassan bontakozott ki a szemünk előtt, és szépen lassan egyre érdekesebbé is vált...

Így pedig azt kell, hogy mondjam Singhre nincs okunk panaszkodni. Nagyszerű világokat talál ki, amiket remekül is mutat be az olvasóinak. És kezdem azt hinni, hogy ezt nem csak az elfogultságom miatt gondolom már így!
Értékelés: 5/5.