A Red Riding Hood az a film,amiről biztosan állíthatom,hogy 2011 egyik legrosszabb filmje. Sőt meglennék lepve,ha nem jelölnék a jövő évi Arany Málna díjátadón,ami bár igaz,hogy vicc kategória díjátadó,de ennek ellenére mindig beletalálnak a leggyengébb filmekbe.

A film minőségében mindaddig bíztam,míg az előzetes végén meg nem láttam,hogy rendezőként kihez fűződik. Azt hiszem Catherine Hardwicke-ot nem kell bemutatni,hisz ő jegyzi a mostanság tömeghisztériát kiváltó Twilight saga első részét,és ahol mindent megtett,hogy ne akarjak több filmet látni tőle. Szerencsétlenségemre mégis sikerült kifognom,de azt mondtam egye fene,ez úgyis más kategória lesz,hisz ha jól olvastam,úgy nyilatkoztak,hogy egy kissé horrorisztikus mozira számíthatunk. Ennél a kijelentésnél azonban már sántítanak a dolgok.
A Red Riding Hood nem más,mint 90 percnyi tömény unalom,néhol nagyon hajazó Twilight vonásokkal. Pedig adott volt egy alaptörténet,amit a gyerekmeséből nagyon jól el lehetett volna vinni egy sötét fantasy irányába,megdobva némi horror elemekkel. Ehelyett kaptunk egy tinglitangli tini filmet,rémesen rosz főszereplővel. Mert hogy Amanda Seyfried a legrosszabb alakítását hozza abban teljesen biztos vagyok,nem mintha eddig túlságosan sokra tartottam volna,de a kis idétlen romantikus szerepek még jól is álltak neki,viszont itt valami szenvedés nézni őt. Gary Oldman,aki meg öreg motoros már a szakmában,háta mögött nem egy jó filmmel,mintha önmaga paródiáját láttam volna. Vagy csak a karakter hibája lenne? Max Irons hozza a szokásos jó fiú szerepét,amiben egy cseppnyi izgalom nincs. Shiloh Fernandez testesíti meg azt a rossz fiút,aki az Alkonyat alapján Hardwicke szíve csücske,és amire nyálazhat. Billy Burke-nek egyetlen jó pillanata sincs,csak belökték,hogy ha már apafigura kell,akkor jó lesz már egy ilyenre egy használt személy is. Deja vu.

A film gyengeségei a színészi játékok után többek között a nevetségesen elhintett  utalások a Piroska és a farkas sztorira,megjelenik a piros köpeny egy képkocka erejéig,vagy ott van a nagyi,meg persze van nekünk egy vérfarkasunk is,ahol a CGI valahogy egyáltalán nem akart működni. Hát nem rosszból,de például a sokkal alacsonyabb költségvetéssel dolgozó angol sorozatoknál is jobb CGI-s trükköket hoznak össze. A film pedig nálam onnantól csapott át a nevetséges kategóriába,miután a vérfarkasos szál,amin ott kellene lennie a hangsúlynak totálisan a háttérbe szorul,és előrejön a szerelmi háromszög. Ennél a momentumnál éreztem azt,hogy mintha a Twilight 2. verzióját látnám.

Amit viszont értékelni tudok ennél az alkotásnál a farkasos csavar,vagyis hogy kit takar eme álca,mert én már godoltam sok mindenkire,többek között Valerie srácaira is,de a végén ezzel sikerült meglepniük,ennek ellenére azonban nem éri meg átrágni magunkat a filmen,jobban tesszük ,ha valahova a 90. perc környékére tekerünk. Egyébként pedig még a zene az amit pozitív elemként fel lehet hozni a film mellett. Viszont a táj,a díszlet,ami kihúzhatná még egy kicsit a filmet,na az se nézett ki teljesen hihetően.

Szóval javarészt értékelhetetlen film,de azért 0 pontot nem adhatunk,és mert a zene jó volt ,így 1/5.